A Kőris-hegyi lejtőn már nem a botomra támaszkodom
Negyven évig jártam az erdőt mint erdész, ma már csak a túraegyesülettel megyek fel a Kőris-hegyre. A lejtőn lefelé eddig mindig lemaradtam, mert a térdem minden kőnél megállított. Egy túratársam a FortuflexNanót szedi, ő adott egy dobozt, hogy próbáljam ki.
A kávé melletti reggelihez nyelek le egyet, a másodikat este, vacsora közben. Az első két hét után nem vettem észre semmit, a második hónapban viszont azt, hogy a lejtőn már nem a bot viszi a súlyomat. Közben a feleségem rávett a heti úszásra is, gondolom, az is sokat számít. A negyedik doboznál tartok.





