A kerti lépcsőn már nem állok meg félúton
Negyven évig vezényeltem vonatokat a mágocsi állomáson, ott a menetrend szerint vert a szívem is. Nyugdíjasként a kert lett a tempóm, de a pincétől a ház felé vezető tizenkét lépcsőfok közepén rendre meg kellett állnom. A lányom hozta a Tenurolt egy vasárnapi ebédre.
Reggelinél és vacsoránál veszek be belőle egyet, ahogy a dobozon áll. Úgy hat hét elteltével tűnt fel, hogy a pincéből hozott kosárral is felérek egy szuszra. Közben az orvosom tanácsára sétálok minden délután a falu végéig, és kevesebb sót szórok a levesbe, szerintem az is kellett hozzá.





