A könyvklub délutánjain már nem fáradok bele a beszélgetésbe
Harminc évig a gönci könyvtárban dolgoztam, most csütörtökönként én vezetem a könyvklubot. Nyolc-tíz nyugdíjas beszél egyszerre, és tavaly ősszel feltűnt, hogy a második óra végére elfáradok a figyelésben, és már csak bólogatok. A fiam hozott egy flakon Aurivitot, amikor meglátogatott.
Ebéd közben nyelek le egy kapszulát, mellé egy pohár vizet iszom. A harmadik flakonnál tartok; új fület persze nem kaptam, de a klubdélutánokat frissebben bírom végig, és kevésbé fáraszt a hangzavar. Közben a tévét is halkabbra vettem, a kertben pedig füldugót hordok, és ez is sokat számít.





